Reggel hét óra. volt. Csörgött az órám, amit reflexből le is kapcsoltam. Felültem, ásítottam, beletúrtam a hajamba, felhúztam a papucsom és kábán elindultam le a konyhába.
-Jó reggelt Jenna néni!-köszöntem Jennának.
-Jó reggelt!-köszönt vissza-Jól aludtál?
-Fogjuk rá.-feleltem.
Öntöttem magamnak kávét és leültem. Közben az öcsém Jeremy is lejött, fogott ő is egy bögre kávét és már indult is vissza a szobájába.
-Neked is jó reggelt!-mondtam kicsit gúnyosan-Ugye tudod, hogy csak negyed órád van összekészülni. Ma suli van ha elfelejtetted volna.
Erre persze nem kaptam választ. Megittam a kávémat, felmentem a szobámba, összekészültem majd kimentem a ház elé, ahol már várt Bonnie a legjobb barátnőm.
-Szia!-köszöntem neki, mikor beszálltam a kocsiba.
-Szia! Na mizu? Minden okés?-kérdezte.
-Igen, minden okés.-mosolyt erőltettem az arcomra-Jól vagyok!
Elindultunk a suliba. Mikor megérkeztünk és megláttam azt a sok diákot a suli előtt, ahogy mentek és nevetgéltek hirtelen elszomorodtam. Eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor még anyu és apu hozott minket az öcsémmel és alig akartak elengedni, mintha csak háborúba készültünk volna.
-Biztos, hogy jól vagy?-kérdezte Bonnie.
-Persze. Menjünk, mert még elkésünk.
Ahogy bent a suliban odaértem a szekrényemhez a túloldalon megpillantottam Mattet. Megvetően nézett rám, majd elment,
-Még mindig gyűlöl...-mondtam Bonnienak.
-Dehogy gyűlöl, csak hiányzol neki, amit fél kimutatni.
Hirtelen egy valaki elkapott és megölelt.
-Héj megfojtasz!-szóltam rá. Caroline volt az.
-Jól vagy Elena? Ugye minden rendben?-kezdett faggatózni.
-Igen, jól vagyok.-hazudtam neki.
-Biztos? Figyelj, ha bármi kell én itt vagyok.
-Igen biztos Car, és köszi.
-Nincs mit drágám-mondta, majd ismét megölelt.
Miután elrohant én épp órára indultam, mikor valaki hirtelen elém lépett az igazgatóiból. Próbáltam elmenni mellette, de valahogy mindig egyszerre indultunk volna. Elmosolyodtam, mire ő is és így szólt:
-Szia! Stefan vagyok!
Kis habozás után válaszoltam:
-Szia! Én meg Elena.
-Tudom-felelte, amin nagyon meglepődtem.
-Honnan tudod, hogy hívnak?
-Hát.. Kicsi ez a város.
Majd arrébb állt és elengedett.
Irodalom órán egy sorral arrébb pár székkel mögöttem ült. Valamiért folyton hátra kellett néznem, csak látni akartam. Amikor hátrafordultam ő mindig engem nézett. Fura volt az egész, mintha már ismerném.
Ki lehet vajon ő? Miért néz mindig engem? És honnan tudta a nevem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése