Este volt. Az öcsém a szobájában volt szokása szerint, kis sem mozdult onnan, Jenna néni pedig egy barátnőjével ment bulizni. Ültem az ágyamon a fényképpel a kezemben és nem tudtam mire gondolni. Talán csak valaki meg akar viccelni, habár rossz vicc lenne. Más nem jutott eszembe, felhívtam Bonnie-t.
-Szia Bon, Elena vagyok.-szóltam bele, mikor felvette.
-Szia Elena.-válaszolt vissza a túloldalról.
-Figyelj csak, át tudnál jönni?
-Miért? Valami baj van?
-Ami azt illeti van itt valami, amire magyarázatot keresek, de egyedül nem fog menni.
-Rendben, negyed óra és ott vagyok.
-Köszi!-mondtam, majd letettem.
Csengettek. Lerohantam és ajtót nyitottam.
-Szia Bonnie-köszöntöttem.
-Szia.-köszönt vissza majd megölelt.
-Gyere be.
Felsétáltunk a szobámba.
-Na mi az a fontos amiért ide kellett rohannom?
-Ezt találtam az ágyamon, mikor hazaértem délután-átnyújtottam neki a képet.
-Katerina Petrova-olvasta Bonnie hangosan.-Hogy került ez ide Elena?-kérdezte ijedten.
-Nem tudom. Itt volt az ágyon, mikor hazaértem.
-Most el kell mennem, ne haragudj.-mondta Bonnie, most már nem csak ijedten, de mérgesen is.
-Várj Bonnie! Mi az?-futottam utána.
-Majd egyszer megtudod, de nem most.-mondta, majd képpel a kezében elrohant.
Bonnie Stefanék házához ment. Bekopogott és Damon nyitott ajtót.
-Mégis hogy képzelted?!-esett neki Bonnie.
-Várj!-szólt közbe Damon-Mit? Bocs, azt hiszem megint lemaradtam egy csajos-boszis pizsipartyról. Beavatnál?
-Most ne viccelődj! Hogy került ez Elenához?-Bonnie mutatta a képet Damonnek.
-No lám.. Úgy tűnik a hasonmás már tud a hasonmásáról. Milyen kár, hogy az ilyen jelenetekről mindig lemaradok.-nevetett Damon.
-Damon, ez nem vicces!-szólt rá ismét Bonnie.
-Oké, oké.. És mit akarsz, mit csináljak.
-Töröld ki Elena fejéből.
-Miért tenném meg? Nekem ebből mi hasznom?
-Ha nem teszed meg, nem látod ismét Katerinát.
Damon arca megmerevedett, majd közelebb lépett Bonniehoz.
-Úgy tudtam, hogy amúgy sem látom többé. Mit rejtegetsz a tarsolyodban kis boszi?
-Töröld ki Elena emlékeiből ezt a képet és megtudod.-válaszolta Bonnie kissé rejtéses ugyanakkor szigorú arccal.
-Rendben. Holnap a suliban kitakarítom a kis fejét.
-Ajánlom is!-mondta Bonnie majd elrohant.
-Héj! És a kép?-kiabált utána Damon.
-Az jobb helyen van nálam!
Idegesen ültem a nappaliban, néztem a tévét. Bonnie reakcióján gondolkodtam. Miért lett ideges a képtől?
Miközben elmélkedtem az öcsém lejött.
-Elena-szólt kicsit bátortalanul.
-Mi az Jer?
Átnéztem a szüleink cuccait-közben leült mellém-és ezt találtam anyu dobozában. Biztosan neked akarta adni.-átnyújtott egy nyakláncot.
A kezembe vettem és néztem, a szemeim pedig megteltek könnyel.
-Köszönöm.-mondtam Jeremynek és megöleltem.-Felteszed?
-Persze.
Még egy darabig ültünk a tévével szemben, de egyikünk sem figyelt oda.
-Halihó, megjöttem!-köszönt Jenna.
-Szia Jenna néni-köszöntünk egyszerre Jerrel.
-Na mi újság? Milyen napotok volt?
-Szar.-vágta rá Jer.-Én elmegyek aludni. Jóéjt!
-Jóéjt.-köszöntünk vissza.
-Igen..-kezdte Jenna-Így kábé pont erre számítottam.
-Nehéz most neki.
-És még nehezebbé teszi.-mondta Jenna, majd észrevette a nyakláncot a nyakamban.-Látom megtaláltátok.
-Jeremy találta meg anyu dobozában és nekem adta.
-Miranda a 18. szülinapodra akarta odaadni.-mondta mosolyogva.
-Ami már nem következik be.-nagyot sóhajtottam.-Figyi Jenna néni, nagyon fáradt vagyok, elmegyek aludni, nem baj?
-Nem dehogy. Menj csak. Jóéjt!
Felmentem a szobámba, és elővettem a naplóm majd írni kezdtem.
"Kedves naplóm. Ma találtam egy képet a szobámban egy nőről, aki pont úgy néz ki, mint én. Fogalmam sincs, hogy mire gondoljak, de talán nem is kellene vele foglalkoznom. Jeremy is talált valamit. Anyu cuccai közt egy nyakláncot és neked adta. Most, hogy a nyakamban lóg, olyan, mintha kicsit megint itt lenne velem anyu. Nagyon hiányoznak, de talán majd egyszer sikerül újra teljes és normális életet élnem, bár nélkülük sosem lesz az igazi. Egyvalami biztos: ha itt vannak velem, ha nem, szeretem őket és ők is engem, és ennek a tudata sok mindenen átsegít."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése