8. A vacsora

Reggel hétkor csörgött az órám. Fáradtan lenyomtam, kimásztam az ágyból és lecammogtam a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem Jennának és Jeremynek.
-Jó reggelt!-köszöntek vissza egyszerre.
Szótlanul az asztalhoz ültem és reggelizni kezdtem.
-Minden rendben volt tegnap Damonnél?-kérdezte Jenna.
-Igen, persze.-feleltem.
-Az jó.-mondta, majd rövidke szünet után folytatta-Ma átjön Alaric vacsorára, szeretném ha mindketten itt lennétek.
-Nem jó, dolgom van.-vágta rá Jeremy.
-Igen, és mégis mi az?-kérdezett vissza Jenna.
-Hát..-Jeremy nem tudott egy jó választ sem adni.
-Itt leszel és kész.-mondta neki enyhe szülői szigorral Jenna.
-Oké.-felelte Jeremy majd felment a szobájába.
Mikor végeztünk a reggelivel, ez a vámpíros dolog járt a fejemben.
-Figyi Jenna néni,-kezdtem bele-te hiszel a vámpírokban?
-Mi?-kérdezett vissza nevetve-Vámpírok nem léteznek. Ahogy a fogtündér sem, és képzeld, még a mikulás sem.-megint nevetett.
-Oké-oké, értem. Felmegyek összekészülni.-mondtam neki.
-Én meg rohanok dolgozni. Légy jó! Puszi!-köszönt el, majd már ott sem volt.

Miután összekészültem kimentem a ház elé, ahol várt Bonnie.
-Szia Bon!-köszöntem neki, mikor beszálltam a kocsiba.
-Szia! Na mi újság?-kérdezte.
-Semmi. Ma este nálunk vacsorázik Alaric.
-Alaric?-kérdezett vissza-A töri tanár?
-Igen. Egy ideje randizgatnak Jennával.
-Rendes embernek tűnik.
-Az is.-mondtam.

Mikor a suliba értünk idegesen tekintettem körbe. Nem akartam Stefannal találkozni.
Beléptem az osztályba és megpillantottam. A mellettem lévő sorba ült, tőlem kb. 2 méterre. Leültem, és úgy csináltam, mint aki nem veszi észre, de ő hozzám szólt.
-Szia Elena!-köszönt mosolyogva, mintha semmi nem történt volna előző nap.
-Szia!-köszöntem vissza, majd elkezdtem a könyveimet bújni. A tanár még nem volt bent, így lehetett még beszélgetni, legnagyobb pechemre.
-Nincs kedved ma velem tölteni a délutánt?-kérdezte.
-Ma nem megy, dolgom van.-feleltem.
-Értem.-mondta.

Óra végén kisiettem az osztályból. A folyosón mentem, mikor Matt elém lépett.
-Elena, beszélhetnénk?-kérdezte.
Idegesen tekintettem körbe, hogy nincs-e a közelbe Stefan.
-Persze, csak menjünk innen.
Elsétáltunk az iskola egy nyugisabb részébe és ott folytattuk.
-Szóval..-kezdte el bátortalanul.
-Minden okés?-kérdeztem vissza, miután nemigen akarta folytatni.
-Igen, csak tudod a szakításunk nekem elég nehéz volt.
-Igen..-bólogattam.
-Nem szeretném, ha kerülnénk egymást.-mondta-Szeretném, ha barátok lennénk, úgy mint régen.
-Az jó lenne.-mondtam mosolyogva és megöleltem.
-Figyi, ma nálunk vacsorázik Alaric. Jenna egy ideje már vele van. Nincs kedved eljönni?-kérdeztem Matt-től.
-De persze.-felelte.
-Oké, akkor este találkozunk.-mondtam, majd siettem a következő órára.
Hála istennek aznap már nem futottam össze Stefannal.

Mikor hazaértem Jenna már nagyban készítette a vacsorát.
-Szia Jenna néni!-köszöntem neki.
-Szia!-köszönt vissza-Kóstold ezt meg, jó lesz így?-kérdezte és egy kanál furcsa szagú levest dugott az orrom alá.
-Hmm, ez isteni!-mondtam neki. Látszott rajta, hogy nagyon igyekszik és tényleg finom volt.
-Áthívtam a vacsorára Mattet is, ha nem gond.
-Nem dehogy, sőt, örülök neki. Végre szóba álltok egymással.
-Igen. De ugye Alaric egyedül jön?-kérdeztem. Eszembe jutott, hogy ő meg simán elhívhatja Damont.
-Persze, miért?-kérdezett Jenna vissza.
-Csak úgy.
Felmentem a szobámba, megírtam a leckét és mire végeztem már meg is érkezett Alaric és Matt.
Lesiettem, hogy köszöntsem őket. Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor láttam, hogy Damon nem jött el.

Leültünk az asztalhoz, Jenna hozta a kaját és, ha kicsit késve is, de Jeremy is csatlakozott.
Jól telt az este, jókat beszélgettünk, Jeremy is nevetett, bár csak egyszer, de akkor is.

Vacsora után elköszöntem mindenkitől, felmentem a szobámba, pizsamát húztam, elővettem a naplómat és írni kezdtem.
"Kedves naplóm! Ma egész nap menekültem Stefan elől. Nem volt valami kellemes. Továbbá ma Jenna vacsorát tartott, ahová meghívtam Mattet is. Végre hosszú idők óta kibékültünk.
A Damonéknél történtekről továbbra is hallgatok, mint a sír. Bár ezzel őt védem, mégis nagyobb biztonságban érzem magam, ha ezt a titkot megtartom. Ki tudja mire képes..."